Kérem adja meg nevét:
Kérem adja meg e-mail címét:
Kérem adja meg telefonszámát:
Válassz az állítások közül! (max 7)
Olyan érzésem van, mintha a legrosszabb történt volna velem, mintha mindig várnék arra, hogy megbüntetnek, vagy lecsapnak rám. Úgy tűnik, már minden remény elveszett.
Túl sokat utasítottak már vissza ahhoz, hogy megint ebbe a veszélybe sodorjam magam.
Az életem lapos és szürke. Nehéz élni, amikor az ember ilyen kicsavartnak és elpazaroltnak érzi magát.
Megmagyarázhatatlan félelmeim, rossz előérzeteim vannak.
Az emberek azt mondják rám, hogy túlságosan gondoskodó vagyok.
Mélyen legbelül elárulva, cserbenhagyva érzem magam mégis úgy cselekszem, mintha én lennék a bűnös. Beletörődöm bármibe, ami elfogadható.
Bizonytalan vagyok, mi a legjobb számomra. Nehéz dönteni, döntéshelyzetben megbénulok.
Tehetetlen vagyok. Némaság és visszahúzódás lett az életformám. A közöny jobb, mint a visszautasítás.
Feladtam. A helyzetem reménytelen és én tehetetlen vagyok. Teljesen le vagyok bénulva attól, hogy mi jöhet még.
Szellemileg teljesen ki vagyok merülve. A felelősség, a kapcsolatok kimerítenek.
Az életem döntéseivel való elégedetlenség teljes bizonytalanságban hagy a felől, hogy mit kellene csinálnom és kivel.
Senki sem érdeklődik irántam, és ez mélyen sért, úgyhogy csak visszahúzódok a saját gondolataimba és magamban maradok. Amíg valaki nem érdeklődik irántam, addig én nem fogok érdeklődést mutatni senki iránt. Inkább magamban leszek.
Nem tudok szembenézni a jelen problémáival, mert attól tartok, hogy elvesztem a türelmemet és valami retteneteset csinálok. Inkább a boldog dolgokra gondolok, amik a múltban történtek. Senki sem akar az elfojtott dühével foglalkozni, legkevésbé én.
Önbizalom? Már rég elvesztettem. Jobb visszavonulni az élettől, mint azt kockáztatni, hogy teljesen kiverjék belőled a személyiségedet. Ez az én sorsom.
A túl kemény munka vagy a hosszadalmas érzelmi stressz vagy betegség fizikailag kimerít. Szellemileg is kifáradok, de ennek is fizikai oka van. Csak be akarok mászni az ágyba és a fejemre húzni a takarót.
Állandóan aggodalmas utógondolatok zaklatnak, hogy mit kellett volna mondanom, csinálnom, mert visszavonultam az ellenségtől.
Többnyire összhangban vagyok mindennel, aztán hirtelen valami történik. Mintha gödörben találnám magam menekvés nélkül, és feladom. Aztán hirtelen, ahogy jött, úgy el is tűnik.
Semmi sem számít már. Minden rossz, amit teszek, akkor minek csináljak bármit? Fásult és zsibbadt vagyok, bárcsak el tudnám felejteni a múltat!
Azt mondják, büszke vagyok és rátarti. A bánatomat csendben viselem, kivéve, ha valaki olyannal vagyok, aki velem egyenlő.
Egységet szeretnék mindennel és mindenkivel, de állandóan jeleket kapok, hogy nem vagyok elfogadható. Jobban szeretek egyedül dolgozni, de tudom, hogy ki vagyok zárva és visszautasítanak.
Mindig mindent megteszek a legjobb akarattal. Mégis mindig hibásnak érzem magam, még akkor is, ha nem miattam romlanak el a dolgok.
A világ meglehetősen kellemetlen, ellenséges helynek tűnik. Mosoly mögé rejtőzöm, hogy ezzel eltérítsem a problémák lehető legnagyobb részét, de közben aggodalmaskodom.
Majdnem mindig fáradt, kimerült vagyok. Reménytelen mások elvárásaival összhangban élnem. Áldozatnak érzem magam, engem állandóan mindenki rászed. Ez szörnyen nyomasztó
Eddig sikerült túlélnem, mert kovácsoltam egy biztonságos védőpajzsot abból a fájdalomból, amin eddig keresztülmentem. Nem bízhatok senkiben és semmiben. Ellenállok minden változásbank.
Nem kérdőjelezhetik meg a hatalmamat. Nem engedem magamnak, hogy elveszítsem az uralmat az életem felett még egyszer!
Minek próbáljam, úgyis megbukom. Magammal vagyok ellenséges. Feladtam.
A hibáim és kudarcaim rabja lettem. Sosem tudok olyan jól teljesíteni, ahogy akarok. El kell érnem a tökéletességet, másképp nem is érdemes élni.
Túl sok felelősséget vállalok magamra, mert ha nem, elvesztem a szeretetet, figyelmet és elismerést, amelyre rettenetesen nagy szükségem van. Inkább feláldozom magam, de akkor is teljesítenem kell.
Az életem nem számít és én sem számítok. Nem várhatok segítséget. Úgy érzem magam, mintha már most élőhalott volnék.
Elválva érzem magam önmagamtól. A fejem felett összecsapnak a hullámok. Teljesen üresnek és teljesen egyedül érzem magam.
Nem vállalok semmi felelősséget ezért a kudarcért. Az ő hibájuk, megérdemlik a büntetést, főleg a sok bánat után, amit nekem okoztak. Nem érdemlek szenvedést! Talán a sors akarja, hogy elbukjam, de csakis az ő hibájukból!
Amikor fenyegetettséget érzek, erősnek mutatom magam. Elkeseredettségemben is küzdök, túlélő vagyok. Gondolom, az emberek ezért várják el, hogy az ő terheiket is cipeljem.
Mindent kibírok kivéve a betegség jeleket és a piszkot. Ezek kétségbe ejtenek. Csak a megjelenés számít.
Dühös vagyok! Te is az lennél, ha megtagadnák tőled azt a fajta életet, amit magadnak akarsz. Nem értékelik, amit csinálok.
Persze, hogy ingerült vagyok. A világ tele van szűklátókörűekkel és ez teljesen megakadályoz engem, hogy azt csináljam, amit én akarok. Az akadályok és akadékoskodók álmatlan éjszakákat okoznak, idegesítenek.
Ezek azt hiszik, hogy nehéz dolguk volt? Hát csak várják ki, amíg én jövök! Engem már átvertek párszor, ez soha többet nem fordul elő, nem tudnak befolyásolni többé.
A pokolba velük! A legtöbb ember hülye és következetlen! Azt mondják túlzottan kritizáló vagyok. Valakinek alakítani kell őket! Bárcsak volna, amiért lelkesedhetnék!
Azt hiszik, rugalmatlan vagyok, amikor a szabályok betartásáról van szó. Ha mindenki olyan felelősségteljes lenne, mint én, a világ teljesen más hely lenne. Ezt tisztelni kéne.
Segítség! Valami szörnyű dolog történt! Végső elkeseredettségben vagyok! Halálra rémültem, mert elvesztettem a kontrollt és nem tudok segíteni magamon!
Submit Button
KÜLDÉS
Please check the required fields.
Powered by jqueryform.com
Hamarosan jelentkezem